Márton-napi libamell
Nem tudom, melyik a leginkább ketobarát ünnep: a Márton-nap vagy Húsvét. Mindenesetre az előbbit is megültük, ha már elénkbe jött.
Az egyik fő fogás a rozéra sült libamell volt, semmi fakszni, mutatom:
Mellé Zsófi barátnénk készített isteni gyömbéres-majonézes párolt káposztát, és pirítottunk hozzá kelbimbót. Ja igen, és tudtátok, hogy az alkoholok közül a bornak az egyik legalacsonyabb a szénhidráttartalma? Úgyhogy becsúszott egy kis újbor-kóstolás is.
A végeredmény pedig:
Ez pedig a csodálatos töltött libanyak volt: a töltelék miatt, aminek részese volt egy kis tejbe áztatott zsemle is, kevésbé illik a szigorúan vett szénhidrátmentes diétába, de az a kis matéria szinte el is veszett a gazdag májas-gombás masszában, amit körülölelt a ropogósra sült libanyak. Tudjátok, milyen jó érzés másnap arra a gondolatra ébredni, hogy egy fél libanyak még ott vár az emberre a hűtőben?
